Szóval, ami nincs: nincs többet egyszerűen elaltatás, amivel épp nemrég büszkélkedtem. Nincs az, hogy altatóéneklés közben behanyatlik a kezemből az ágyba, aztán legfeljebb félóra múlva halljuk, ahogy magában magyaráz. Most ugyanis pelenkázás-fektetés közben valamikor egészen biztosan benyögi, hogy…

Vicces, hogy az előző bejegyzés pont nagy és túl mély(nek ható) alvásról szólt, most meg pont az ellenkezőjéről fogok rinyálni. Mert a ma éjszaka valami borzalmas volt. Nem otthon voltunk, hanem Bogár családjánál. Itt együtt alszunk a gyerekkel egy szobában – arról asszem egyszer már írtam, hogy…