Persze tudtam én, hogy ez a beszéd dolog gyorsan megy, végülis pont ezért kezdtem részben blogot írni – mert mire az első szavait leírtam, már szélsebesen tucatnyinál tartottunk.

Most is írogatom ám offline, hogy miket mondogat, de mire nagy büszkén közzétenném itt, már rég túlhaladja, és már másra vagyok büszke.

Múlt héten például elkezdett mindent becézni. Én apuka vagyok, az anyja anyika, a nagymama mamika, a ruhája badika és bugyika, de még a kakika is elhangzik időnként. Persze alapvetően ezt akkor csinálja, amikor az ujja köré akar csavarni minket – de ez azt jelenti, hogy szinte mindig. Meg kell zabálni.

Azelőtti héten pedig azzal akartam eldicsekedni, hogy milyen jól ragoz. Mondja, hogy a „öpészet”, azaz törpéset olvassuk, aztán mutatja a képen, hogy „őpék áza” (törpék háza). De így aztán különösen vicces, amikor valamit rosszul mond: azt, hogy szörp (öőp), már jóideje mondja, ha meglátja az asztalon (ezért szoktuk eldugni. Szörp csak különleges alkalmakkor van, a mindennapi innivaló a víz. Ja, igen, újabban az is megy, hogy „innivajó”), szóval a szörpöt úgy teszi tárgyesetbe, hogy szörpet. Irtó cukin mondja.

Meg elkezdte azt is, hogy „nemtom”, valahogy furán, duplázott „o”-val mondja, hogy nemtoom, de teljesen visszahallom a saját hangsúlyomat, amikor például keresünk valamit és közli, hogy „nemtom hojjan”.

Szóval, ezeket akartam leírogatni, erre tegnap ilyet mondott, amikor Bogár megigazította magának a haját, hogy: „Anyika is csinált copfot”, ami persze így hangzott kábé, hogy „anyika isz cináát cofot”, na de akkoris! A tárgyragot és a múlt időt is teljesen jól használja. Meg az ikes igéket (azt, hogy alszik, nem mondja, hanem tentézik a baba (kábé úgy mondja, hogy „tentétik”). És különbséget tesz aközött, hogy kié az adott dolog (ez fontos is neki, mindig mondogatja, hogy apué, anyué, étababáé (az ő maga)).

Tudja azt is, hogy kicsit meg nagyon. Most este például azt mondta, hogy „naon áj ábam”, vagyis valamitől fájlalta a combját, mikor átöltöztettem.

Lehet, hogy a kiejtése nem tökéletes (például a szavak első betűjét nem nagyon mondja – bár az elmúlt napokban itt is változás van. Eddig pl. a nyúl az „uci” volt, most már „nuszi”, sőt, „nuszika”.), szóval lehet, hogy egy vadidegen nem mindig értené amit monbd. De azért a nagy részét igen – és akinek a füle hozzá van szokva, az teljesen jól megértheti amit közöl, és már beszélgetni is tud vele…

Hamarosan leérvel minket, előre látom.