Azért van, amiben az apukák nem olyan jók, mint az anyukák.

A kislányuk öltöztetésében. Ma reggel a fehér body-rózsaszín ruhácska mellé ráadtam egy sötétlila harisnyát. (Mert a bodyn apró lila szívecskék vannak. És gondoltam, ez így akkor összeillik.) Csak akkor tudatosult bennem, hogy hibát követtem el, amikor feladtam mellé rá a "brekekés" zöld bebújós papucsát... Na, mindegy, most is ebben a rózsaszín-lila-zöld kombóban van, egyrészt nem ér meg a dolog egy újraöltöztetéssel járó macerát, másrészt az anyja úgyis egy konferencián van pár napig...

Ha már lila: ma reggel az asztalon felejtettem egy fél lilahagymát. Reggelihez a falatkákra vágtam neki körömnyi darabkákat - szereti a zöldségeket. Amire nem számítottam, hogy annyira, hogy képes az asztal közepéig nyújtózkodni érte a kisszékéből. Amíg kicsit nem figyeltem kávéfőzés közben, megkaparintotta, nekem meg csak pár perc múlva esett le, hogy ez a harsogás olyan, mintha almát enne, az meg nem része a reggelinek... Szóval nagy élvezettel elrágcsált egy fél lilahagymát, mire észbekaptam - aztán meg már nem volt szívem kivenni a kezéből. Kenyeret persze nem evett hozzá... Szerencsére addigra már nagyjából jóllakott, a reggeli végén jártunk...