december 14.

Meglátott az asztalon egy angyalkafigurát (ami dísznek van ott. Nem karácsonyi – vagyis igen, de még tavalyról ottmaradt. :)) Szóval elkezdte rá mondani, hogy „Baba! Baba!” Mondtam neki, hogy az nem baba, hanem angyal. Rámnéz, és rákezdi, hogy „tente”. Először nem értettem, de aztán rájöttem. Az altatódal, amit énekelni szoktam neki (és ami nagyon beválik, a második versszakra már totál ellazul, rámdől, átölel, a szeme rés, aztán kéredzkedik le az ágyba, vagy alszik az anyja hátán/székben, ahol épp vagyunk, tényleg varázslatos „alvógomb” ez) úgy szól, hogy „ Tente, baba, tente, / itt van már az este / aludj, aludj, szól a harang /a szemedet hunyd le.

Szép álom tündérke / borulj a szemére / gyertek-gyertek kisangyalok / játszadozni véle.”

Ezt még a nagymamám énekelte a tesóimnak kicsi korukban. Nyilván nekem is, csak arra már nem emlékszem.

És basszus, fogalma sincs róla, hogy mi az az angyal, de amint kimondtam, ennek az éneknek a végére asszociált… Megáll az eszem.