Lassan hat hónapja vagyok itthon a gyerekkel. Vagyis most már a fele is eltelt annak a szűk évnek, amit úgy terveztünk, hogy itthon leszek.

A legelejétől akartam blogot írni. Mások is kérték, nekem is hiányzik már a blogolás, meg hát ezt az egészet meg akarom valahogy örökíteni - valamelyik nap azon gondolkodtam, hogy ez életem legboldogabb időszaka. Ez most nyálasan hangzik, meg az is belejátszik biztos, hogy épp itt a tavasz, csicseregnek a madarak meg a munkában sem volt mostanában semmi gond - meg persze pont a para miatt gondoltam erre, hogy biztos jön majd olyan szakasza az életnek, amikor úgy gondolok majd vissza erre, mint valami aranykorra, de amikor ennek kapcsán belegondoltam, rájöttem, hogy tényleg ez az. Egy gyerek (vagy, najó, _ez a gyerek_) kimeríthetetlen örömforrás. Most másfél éves kora környékén pedig mintha mégjobban az lenne, pedig az eddig lehetetlennek tűnt...

Szóval, eddig is többször nekifutottam, meg írtam hol pár sort, hol meg többet egy-egy dologról. Úgyhogy az lesz az első, hogy ezeket elkezdem feltenni. Így a blog eleje ilyen furán fog indulni, hogy múlt év novemberi dolgok lesznek - aztán remélem szép gyorsan felpakolok minden eddigit, és hamar utolérem magam.

Vicces lesz nekem is - azokat a dolgokat olvasni, amiknek akkoriban nagyon örültünk, de ma már messze túlszárnyalja...

Lesznek olyanok, amiket többször írtam le, van több bejegyzés, amit elsőnek szántam (remélem, ez nem marad közöttük :)), szóval fura lesz így, de most nincs jobb ötletem.

Azt kell még tudni, hogy a feleségemet Bogár néven fogom emlegetni itt - ez azért van, mert egyszer régen így hívtam egy másik blogban. Azért így egyébként, mert olyan ragyogó zöld a szeme, mint a rózsabogár szárnya. A kislány meg Kisvirágszál lesz, vagy valami hasonló. (Ez ilyen beidegződés, hogy kerülöm a neveket, ne is törődjetek vele..)

Még az lesz, hogy a gyerek aktuális életkorát majd valahol, címben vagy címkében jelezni fogom - ez főleg most az elején nekem is fontos lesz, hogy lássam, hol járunk. Ha valakinek jobb ötlete van, szóljon.

És úgy egyébként is, hozzászólni ér - pláne, hogy nyilván azt, hogy mit csinál épp a kislány, megírom, de részben azért is halogattam ezt a blogindítás-dolgot, mert attól tartottam, hogy nincs elég téma benne - szóval, érdekelne, hogy miről kérdeznétek egy gyedes apukát, aztán akkor lesz téma is, és nem kell attól félnem, hogy ez itt a gyerek legújabb szavainak gyűjteményévé válik...