01. 17.

Már egy ideje megy: Üjide! vagy Üide! Szerintem azt gondolja, hogy ez egy szó, és azt jelenti, hogy „Ülj ide!”. Közben pedig mutogat maga mellé, vagy ahová szeretné, hogy odaüljünk. Nem tehet róla, de ez amúgy eléggé erőszakosan, nagyon parancsolóan, és az „egyszósítás” miatt vakkantósan hangzik…

Másik:

Ug-rá-gyunk! Azaz Ugráljunk! Ez az ágyon ugrálást jelenti, fogja a kezünket, és óriási lelkesedéssel skandálja kiabálva, ritmusosan, hogy ug-rá-gyunk! Ug-rá-gyunk! És közben rugózik az ágyon. Ezt egyébként Rékától (Éka! – a kis, pár hónappal idősebb barátnőjétől) tanulta, ő volt múltkor nálunk, és ő mutatta meg ezt az ugrálást. Ami persze nem igazi ugrálás még, inkább rugózás, de attól még élvezetes.

Ki-KOPP! Ez az esti Kippkopp-olvasást jelenti. Minden szónak megnyomja a második szótagját, a Kippkoppnak kifejezetten.

Végig kell sorolni: anyi? – elment, dolgozik. apu? – apu itt van… Betti? – Betti nincs itt, dolgozik. És újrakezdi: anyi? – anyi dolgozik. Apu? – és így tovább, végtelenszer.

A legjobb játék: betenni dolgokat dolgokba. Megunhatatlan. Ahhoz még nem elég ügyes, hogy a direkt erre a célra való játékokat használja (amin különböző formájú lukak vannak, és azokon kell az megfelelő objektumokat bejuttatni a dobozba), ezekkel csak próbálkozik, de igazából appuuunak kell játszani ezekkel. És ez tök jó, mert így felfedeztem, hogy ez, ahogy a pont megfelelő méretű tárgy bezuttyan az épp megfelelő méretű lyukon, nagyon jó érzés. Ez olyan oddly satisfying thing, tudjátok…