Nem volt gond. Elég későn feküdt megint, de mukk nélkül aludt hétig. Akkor felébredt, hogy „kakivan, bilire”, termelt egy óriásit a bilibe (a pisi persze a pelusba csurgott, de így is odáig voltam meg vissza), aztán még visszakéredzkedett az ágyba. Nem aludt vissza rögtön, volt egy jó órás „jajj, kieszett a cumi!” meg „kéjem a sünit! Nem kéjem a vizijót” „innivajót kéjek” ugrálás, de fekve játszott az ágyában, szóval láthatólag nem volt igénye még felkelni. Aztán egyszercsak el is aludt, és 10 után ébredt megint…

Volt egy másik sztori, még tegnap miközben a hosszú bejegyzést írtam, akkor jegyzeteltem:”

„Most mellettem tanulja felakasztani a szíjuknál fogva a dolgokat. Előtte percekig kétségbeesve húzta erőből, és kiabálta, hogy „nemtudom, egíts!”. A második után már nem segítettem, csak innen a székből ülve (fontos blogolnivalóm van) magyaráztam, hogy fölfelé próbálkozzon. Gyanakodva fogadta a tippet, de aztán megpróbálta – és ha láttátok volna azt az örömet ahogy rájött! Aztán még volt pár próbálkozása amíg bármikor reprodukálni tudta a mozdulatot, de minden egyes alkalommal megörült neki, milyen ügyesen tud leakasztani valamit – ami erőből nem ment. Szerintem most tanulta meg a „többet ésszel mint erővel” alapigazságot…”